Szerencsétlen szerencse

Kiszabadultunk a szertárból és Drew hősiesen megvédett.De édes volt tőle.:)
A védelmi beszéd közben felkapcsolódott a villany.
Fordultam a titokzatos szertáros fiú felé.Ő is épp akkor fordult felém.
-MI???-hangosan kérdeztem.-TE??-ennél többet nem tudtam kinyőgni meglepetésemben.
Az emberek,akik valami biztonságiak lehettek rögtön mentegetőzni kezdtek.
-Jajj,bocsásson meg.Nem tudtuk,hogy maga az.
Én közben pedig végig a srácot néztem elbambulva.
-Nem történt semmi.-mondta a biztonságiaknak a srác.
Majd  megint felém fordult,rám mosolygott és elindult felém.
-Szia.Kezdjuk a bemutatkozást előről,most világosban.
Nézett rám enyhe mosollyal az arcán.De még a nevem sem tudtam kinyőgni.Nem fogtam fel mi történt velem.És egyszer csak pár perc csönd után felkiálltottam:JUSTIN BIEBER!
-Nem igazán.Ez az én nevem.-mondta.
-Amit bent mondtál mind igaz volt........kivéve a neved.
-Igen.Minden igaz volt még a nevem is.A teljes nevem: Justin Drew Bieber.
-Sajnálom,hogy nem hittem neked.Tudod nagyon szeret a számaid és
-Jó,elég.Kiley,jobb volt úgy,amikor nem tudtam ki vagyok.Attól,hogy híres vagyok nem kell bokolni.:)
-De ez az igazság....-mondtam.
-Akkor köszönöm.De tényleg én is olyan vagyok,mint te.Olyan jól elbeszélgettünk a szertárban.
-Azt én is élveztem.
A szívem hevesen dobbogni kezdett.Ha megtudják,hogy találkoztam Justin Bieberrel,mindenki féltékeny lesz rám.Sőt a nevem is tudja és eggyütt voltunk bezárva egy szertárba.
Jajj már megint kezdem az őrült rajongóvá válást.Ezt gyűlölöm magamban.
Nyugi Kiley,nyugi.-csititgattam magam.
Majd eszembe jutott,hogy lemaradtam a koncertről.
Igaz Meggit nem láthattam élőben,de Justinnal együtt tölthettem egy kis időt.
Aztán Justin megkérdezte,hogy nem e akarok bemenni az öltözőjébe.
Én természetesen igennel feleltem.
Elmesélte,hogy Meggievel együtt érkezett.Azt is elmondta,hogy imádja Statfordod,ezért is meglepetésként felfog lépni egy suliban.
Beértünk az öltözőbe.Akkora volt az öltöző,mint az én egész szobám vagy még annál is nagyobb.Volt egy hatalmas kanapé bent,két fotellel és asztalal.Mindenhol rend volt.Justin asztalára édeségek voltak kirakva,de azok is olyan szép sorba,szabályosan álltak.
-Milyen nagy rend van.
Erre felkacagott.
-Azért van rend,mert most érkeztem.Amúgy az öltözőimben hatalmas kupi szokott lenni.De most ezt az öltözött próbálom tisztán tartani,mert itt már csak pár óráig tartozkodom.Nem is értem miért adtak öltözött,ha csak Meggie kisérőjeként jöttem.De nem baj!
Beszélgetni kezdtünk,de nem úgy,mint sztárral rajongó,hanem,mint két érdeklődő tini.
Alap dolgokról kérdezgettük egymást, főleg ő engem.
Ilyenekre gondolok,hogy:Hova jársz suliba?;Mi a hobbid?
De ez a kis beszélgetés egy órába elhúzodott.
Egy ember beszólt Justinnak,hogy indulni kéne.
Akkor kaptam észhez,hogy apa már mindenhol kereshet.És tényleg lemaradtam Madisonról.:(
Justin gyorsan összapakolta a cuccát és elköszönt.Én is elköszöntem és elindultam vissza a termek felé.Előtte azért kértem egy kis útba igazítást,mert kissé eltévedtem.
Szép lassan indultam el visszafelé.Nagyon nehéz volt elválni Justintól.Olyan rendes volt!:)
Ahogy távolodtam vissza-vissza néztem rá.Hirtelen egy barna hajú lányt láttam meg,aki csak úgy sugárzott.Fehér ruhát viselt és olyan érzésem volt,mintha már láttam volna.És akkor esett le.Ez MEGGIE!!!
Már majdnem megfordultam,de nem tehettem.A szupersztár srácnak bejött,hogy ilyen normálisan viselkedtem vele.
Igaz bennem volt,az is,hogy Bieberrel már soha többé nem találkzok és ninvs mit vesztenem.De,ha  a fiú mégsem felejtene el olyan hamar az emlékezetében úgy éljek,mint egy jófej,átlagos csaj.
Még járt az agyam,ezért egyre gyorsabban kezdtem sétálni,hogy vissza ne fordulja a kedvencemhez.El sem hiszem láttam Meggie Madisont!!
Visszamentem apához,aki nagyon aggódott.
-Sajnálom apa.Én csak úgy elbojongtam.
-Nem láttalak a fellépés közben.Hol voltál?
-Ott voltam a koncerten.Az első sorokban álltam.-kissé füllentettem.De még sem mondhattam,hogy egy fiúval beszélgettem.
-Az autogram osztáson ott voltál.
-Arról sajnos lemaradtam.....
-Akkor megérte tini lányok között sorban állnom.Itt az autogramod.-mosolygott rám,apa.
-Köszönöm!-ugortam a nyakába.
Elindultunk hazafelé.Volt bennem egy kis hiány érzett,hogy csak pár pillanatra láttam Meggit,de az,hogy Justinnal voltam nagy melegséggel töltött el.
Az egész utón csak a srácra gondoltam és arra,hogy a nagy szerencsétlenségemből mekkora szerencse lett!
Már azt is megértettem,hogy,amikor törölközőt mentem keresni a sikítozó lányok Bieber után futhattak.:)

Oldal: Szerencsétlen szerencse
Justin Bieber is My World - © 2008 - 2024 - mybieberstory.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat